Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor nagy döntéseket kell meghoznia. Amikor ezek jók, akkor ez izgalmas dolog, de amikor rossz vagy nehéz, akkor azért okoznak gondterhelt pillanatokat.
Az történik jelenleg, hogy hosszas agónia után úgy tűnik, nem olyan soká elválnak majd útjaink. Ezt már egy ideje én is néha vágytam, de egészen tegnapig nem voltam benne biztos, hogy a másik fél is ezt gondolja magában. Csakhogy tegnap megvillantak indulatok, kimondattak mondatok és kiderültek jelentős apróságok, amik szerintem azt mutatják, innen nincsen visszaút. Úgyhogy tegnap, nem kis lelki küzdelemmel, de átrágtam magam a lehetőségeken és az érzéseimen. Rájöttem, hogy mit is akarok én ebben a helyzetben és ahhoz mit kell tennem. Aztán pedig aludtam egy jó nagyot!
Ma pedig rájöttem, hogy így minden sokkal könnyebb, hogy én meghoztam magamban azokat a döntéseket, amiket én megtehettem. Merthogy mások döntéseit úgysem tudom befolyásolni, azonban azt eldönthetem, én mit hozok ki belőlük. Békésebb lett a lelkem és könnyebb. Van mihez igazodni és innentől tényleg az a döntéseim mozgató rugója, hogy ez nekem fontos-e és beleillik-e a képbe. Szóval most jó.
Az elmúlt hetekben rengeteg dolog történt velünk és körülöttünk. Élvezem a nyüzsgést, de azért kicsit meg is rémiszt, hogy mennyi minden változik és mennyi dolgot kellene megcsinálnom.
Elszaladt az elmúlt év is nagyon gyorsan és mégis rengeteg történéssel. Voltak jó és rossz pillanataim is, túl kevés idő és túl sok rohanás. Talán sikerült kicsit átgondolnom a dolgokat, terveket és lehetőségeket a végén és remélem jó irányban haladok majd tovább ebben az évben.
Persze az írással is lemaradtam sokszor. Kedvem lett volna sokszor hozzá csak általában győzött a fáradtság vagy a családi programok. De hiányzik, úgyhogy majd igyekszem időt hagyni erre is...
Addig is mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok, minden széppel és jóval, amit csak szeretnétek magatoknak!
Mostanában rengeteg dolog történik, amiket néha nehéz lekövetni. Amíg nem voltunk itthon, sok dolog felgyűlt, amiket most lassanként tudunk csak ledolgozni. Közben meg pörög tovább minden és rengeteg a feladatunk. Vannak terveim, amikkel lassan haladunk csak és ez néha idegesítő eléggé. Lettek új ablakaink, ami azért november közepén nem annyira egyszerű. Alakulnak a karácsonyi programjaink és talán lassan a meglepetés ajándékok is. Az itthoni átalakítások jók lesznek, de még némi szervezést és időt igényelnek. Pedig most ezt érzem az egyik sarkalatos pontnak, hogy helyére kerüljenek a dolgok körülöttem. Jó lesz már az, nagyon kell már a nyugalom és a rend és az apró sikerek. Mint ma, hogy Kedves nagyon örült a hatalmas piros plüss Angry Birds figurának meglepetésül a mai kerek szülinapjára ajándékul. :)
Hazaértünk rendben és egyben. Az egészségünk még akadozik, de talán az is helyreáll. Szanaszét vannak még a cuccok az egész lakásban és se kedvem se erőm a pakoláshoz. Azért Murphy meg az ő kis törvényei most hanyagolhatnának egy ideig minket. Majd lesznek beszámolók, meg képek is, lassanként. Addig is inkább gyógyulok...
És hát igen, így egy év után ismét nekivágunk India vadregényes tájainak!
Hosszas gondolkodás után, magunknak is kicsit meglepetésként a nászutunkat Indiába terveztük meg. Ami jó volt, hogy amint ezt megbeszéltük, mindketten megnyugodtunk lélekben, hogy ez lesz a jó nekünk. És így még a család ellenállását is könnyebb volt elviselni, mert nem nagyon örültek neki... Leginkább nem értették, hogy annyi más helyre mehetnénk, miért megyünk vissza és én sem tudom megmagyarázni igazán. Egyszerűen csak tudom, hogy vissza kell mennünk, minden kellemetlen élmény, betegség, fáradtság ellenére, mert különben bánnánk. Persze az is hozzá tartozik, hogy ami más hely tetszett volna, ott a repülőjegy kerül annyiba, mint amiből tavaly egy egész hónapos túránk kijött... európai országokba meg lehet majd gyerekkel is utazni könnyebben, mint ilyen messzire...
Szóval hétfőn nekivágunk és meghódítjuk Dél-India szépségeit. Remélhetően kevésbé leszek beteg, legalábbis bízom benne... és ha mégis, akkor már gyakorlottabbak vagyunk, hogy hova kell menni és főleg, hogy mikor... :) Egy hónap kikapcsolódás jót fog tenni és remélem ugyanolyan egymásra hangolódva fogunk hazajönni, mint tavaly. Sok szépet fogunk látni, ha sikerül és most igyekszünk a fényképekre is jobban ügyelni majd! :)
Viszlát november közepén!
Az utóbbi időben a fényképek egyre fontosabbak az életemben. Az esküvői fényképezés kapcsán arra gondoltam, hogy szép lenne egy keretezése az egész eseménynek...
Az indiai út során azt hiszem többet vártunk az ételek és italok terén, mint amivel aztán találkoztunk. Előtte karácsonyra kaptam egy könyvet, ami India nagyobb és érdekesebb területeit mutatta be a jellemző ételeken keresztül. Így már nagyon vártuk, hogy élőben megkóstolhassuk a csemegéket...
Múlt héten jártunk egy koncerten az Állatkertben és nekem többszörösen is leesett az állam...
Amíg Puriban töltöttük az időt, egy másik kirándulást tettünk Konark-ba, amely Naptemplom a világörökség része. Ez talán az első olyan hely itt Indiában, amire szinte maradéktalanul tudjuk mondani: megérte a sok pénzt, mert igazán szép és érdekes volt.
élet-tanulás
RSS
balinto munkája alapján rau 2007